"Majd kiteszek egy autót az utcára, hogy könynyen megtaláld a helyet." Galambos Imrének igaza van, nem kell ránéznem a házszámra. Egy ultraszéles, négykipufogós BMW E30-ból egyértelmű, hogy jó helyen járok. Most azonban a fekete autó helyett a gyorsulási versenyekről, gumiégető show-król és a netről is jól ismert piros E30 pickup miatt mentünk házhoz.
 Bár felmerült több más karosszériájú E30 építése is, de Imre igazi vágya már hét éve egy BMW E30 pickup volt. A kiindulási alap megszerzése sokáig kilátástalannak tűnt, az akkori tulajdonos nem akarta eladni gyűjteményének eme ritkaságát. Végül sikerült meggyőzni őt, és Imi megvehette a motorhibás, de szép állapotú, 1983-as Baur 318 kabriót. Az illető csak azért vált meg autójától, mert tudta, hogy egy igazi fanatikushoz kerül, aki barátaival pickupot akar építeni belőle. Csak annyit kért, hogy Imi mutassa meg neki az autót, ha elkészül. Most már nincs messze ez a találkozás.
 A tervezési fázisban Imi még egy E30 modellautónak is lefűrészelte a tetejét az első ülések mögött, hogy kézzelfogható modellen lássa az eredményt, amelyet számítógépes grafikával és kézi rajzok sorozatával finomítottak. Hatan két hónapon át, sokszor éjjel háromig dolgoztak az autón, az ötleteket saját kivitelezésben megvalósítva. Igényes lakatosmunkával a tetőkeretes Baur kabrióból megszületett az E30 pickup alapja. Imiék aztán belehúztak az optikai tuningba, és a hűtőmaszktól a kipufogóvégig mindenhol megdolgozták az autót. A teljes spoilerkészlet a küszöbidomokkal saját tervezésű és gyártású elem. A fűtés és a motoros állítás miatt sok munka volt az eredeti M3 tükrök beépítésével, de az üvegszálas műanyag fedelű platóval és a fordítottan nyíló motorháztető kialakításával is.
 Imi tud néhány E30 pickupról Nyugaton, de nincs burkolt rakterük, és a hátfaluk sem hasonlítható az övéhez. A közel egy köbméteres raktér végleges belső burkolatát saválló lemez adja majd. A színezett hátsó lámpából lilásba hajló, jégszínű izzók világítanak. Elöl xenonizzók adják a kékes fényt.
 Imre a fényezésből is kivette a részét, ő keverte a színt. A piros alapszínben meglátni a hozzáadott kék, ezüst és arany árnyalatokat, amelyek diszkrét gyöngyházas hatást keltenek. A küszöb alá kerülő neonok jól jönnek éjszakai gumifüstöléskor, a motorház alá beépített fénycsövek egyszerűen csak szépítik az autót. Belül is megszépült az autó, korhű Recaro sportülésekkel, a Z3-as roadsterből átvett váltókarral és levehető versenykormánnyal. A bőrözött, szépen megoldott boxba süllyesztett képernyőn az autó mögötti területet látjuk a hátfalba épített tolatókamerával, és ezen nézhetünk DVD-ket is. A hifirendszer szépen és határozottan szólal meg, a beépítés a Hondati munkája.
 Eredetileg a BMW takarékos és kis környezetszennyezésű motornak szánta a 325e 2,7 literes hathengeresét. Az Imi Team erősen újragondolta a dolgot, és csináltak belőle egy nagyon ütős, de elég szomjas motort. A Red Devilben a hengerfej a 325i-ről való, ami az eredetinél nagyobb szelepeket és nagyobb befecskendezőfejeket jelent. Az öntöttvas blokkos és hengerfejes motor jó alap a tuningolásra, az eredmény 247 lóerő. Az eredeti 325e 129, a 325i 170 lóerős.
 Felmerül a kérdés, hogy mit visz a gép. Imi erre megmutatja az új műszeregységet, amelyre azért lett szükség, mert a 240-ig skálázott eredeti kilométerórát lenullázta a motor. Annyira túlgyorsult a határon, hogy az óra megadta magát. Lassan még nem mentek a platós hármassal, ezért csak a nagy tempónál betermelt 16-18 literes átlagról tudunk. Eddig az autó összesen 25 serleget nyert itthon és külföldön, a tuningkiállításokon és találkozókon – a csapatserlegeket nem számitva. A piros pickupnak sűrű az élete, míg a résztvevők jó része tréleren hozza a megszépített vasat, Imiék odavezetnek, majd vissza. Az Imi Team ráadásul ugyanazt az autót fogja be gumiégetésre, amellyel a kupákat gyűjtik a szépségversenyeken.
 A gumiégetéshez nem elég egy erős autó és a padlóra ragasztott gázpedál, ezen a szinten a közönség alig vevő a produkcióra. Egy profi gumiégető show attól igazán látványos, hogy a pilóta nemcsak pörög bele a világba, hanem kontroll alatt tartja a gépet és figurákat mutat be.
 Közöttük van például a kígyómozgás, a nyolcasrajzolás, az egy helyben gumit égető társ körbefarolása. Ne lepődjünk meg, ha az éktelen füstben Imi kinyúl az ablakon, és a kormányt lazán elhelyezi a tetőn. Az autót alapvetően gázadással irányítja, ezért a kormány leszedése belefér a show-ba. A jó gyorsulás és a gazdagabban ömlő gumifüst miatt csak a rövid áttételű sperrdifi jön szóba, amellyel kettesben is kényelmesen elforgathatók a hátsó kerekek. A gumiégetéshez új abroncsok kellenek, mert kiszuperált kerekekkel hamar vége lenne a műsornak. Amikor a futófelületet ízlésesen odakozmálják az aszfaltra, a csapkodó acélöv megsértheti a karoszszériát. Nem jó játék minden bemutató után újrafényezni a hátsó sárvédőt és a lökhárítót, ezért a kerék mögött egy megélezett acéllap aprítja a leváló darabokat, így nem sérülhet a fényezés. Imi esküszik a BMW-re, az E30- on kívül csak a Zsiguli nem hagyta ott az úton sohasem. Kisebb hibák persze így is előjönnek, egyszer például egy kalocsai bemutatón tört el az egyik szelephimba. A dezertáló alkatrészt egy pillanat alatt kikapták, és öt hengerrel is megcsinálták a műsort, mert a közönség nem csalódhat. 100-nál egy helyben állva mindenképp fogy az autó, a Hardy-tárcsát és a kardáncsapágyat a másodikharmadik bemutató után cserélni kell. A motor a befékezett kerekeket is kipörgeti, ilyenkor a füstből szépen elővillan a vörösen izzó féktárcsa, tehát a hátsó fékek sem élnek sokáig. Egy kiegészítő kapcsolóval még a gumiégetés előtt be kell kapcsolni a hűtőventilátort, így a 735i-ről átvett hűtővel legföljebb 110 fokig megy fel a vízhőmérséklet. Az Imi Teamnél használt hűtőfolyadék versenyautókba való, és 140 fokot is kibír forrás nélkül. Ára is különleges: literjét 3800 forintért mérik.