Biztosan nem egyszerű feladat egy jóval az átlag fölé emelkedett stílusú, magának elsősorban hatalmas méretével és elsöprő eleganciájával utat törő autót optikailag is izzasztóan csípősre fűszerezni. Ebben az úri kategóriában nem játszanak mindenféle túlméretes spoilerek, cafatokra vágott légbeömlők, aszfaltot karistoló szoknyák és álságos formai trükkök. Ahogy növekszik az adott modellt befogadó méretosztály, úgy lesz egyre nehezebb a designerek dolga, hiszen valóban maradandót kell alkotni, hogy a szemlélőket még órákkal a "vas" felbukkanása után is lázálmok gyötörjék: úristen, ez tényleg az volt!

                              

                                  Lényeges részletek

Ami talán a legjobban tetszett, az a karosszéria ajtónyílásainak vonalán végighúzódó gumitömítés. Néhány lépésről még észre sem venni, de finoman ott van: kirekeszti az utastérből a milliméteres illesztéseknél gerjedő zajokat, s némi aerodinamikai segédletet ad a monstrumnak, ha az nekiveselkedve hasítja a levegőt. Figyelmes részletmegoldás, mint ahogy a topmodell erejét diszkréten hangsúlyozó egyéb megoldások is azok. Az SRT-8 tálalásának legszembetűnőbb pontja a felnik és a kerékjárati ívek harmóniája. A modell egyéb verzióihoz alapfelszerelésként járó 18 colos tárcsák helyét

20 colos hengerek foglalták el, a kasztni oldaldimenziójából húsosan kidomborodó kerékjárati íveket pedig perembetétekkel hangsúlyozták tovább. Mindehhez jön még, hogy az SRT-8 1,5 centivel alacsonyabban ül a talaj felett, mint a 300C testvérmodellek, a hatás tehát nem marad el. A csomagtérfedél élén visszafogott méretű, de igen látványos spoiler nyomatékosítja a típus egyedi mivoltát, alul pedig a két, 9 cm átmérőjű kipufogóvég, no és a modelljelzés tudatja a felelőtlenül packázókkal: jó lesz vigyázni, mert csúnya vereség lehet a vége!

Igen, jó lesz vigyázni, sofőrnek és riválisnak egyaránt, az SRT-8 ugyanis öt másodpercen belül sprintel százas tempóra, végsebességét pedig nem korlátozza elektronika 250 km/óránál. A közel 1,9 tonnás marcona autó méretét és tömegét meghazudtoló vehemenciával lódul meg, a sportos kapcsolási időzítésű, ötfokozatú automata sebességváltó optimális mértékben osztja az áttételt a zúduló lóerőtömeg alá. A 425 paripa és az 570 newtonméteres nyomaték mennydörgő hangorkán kíséretében tombol, a vaskos kipufogóvég pedig ezúttal nem csupán designelem, szól is rendesen. A teljesítmény kibontakoztatása mellett a megfelelő mértékű lassítóképességről sem feledkeztek meg a mérnökök. Fékezéskor az elöl 360, hátul 350 mm átmérőjű hűtött féktárcsákra négydugattyús Brembo nyergek harapnak,

100 km/órás tempóról nagyszerű 33,5 méteren áll meg az autó. Bár az SRT-8 volánja mögött ülve szabálytisztelő tempóban, a megengedett sebességlimitek figyelembevételével is hajthatunk, ám úgy szinte semmi értelme nincs. Ez az autó nem a kirándulásról és a komótos kocsikázásról szól – nem leszek álszent! –, a regulák itt valahogy nem érvényesek. Ez kérem egy "hot rod-leszármazott", teljesítményorientált sportlimuzin, amelynek vödörnyi hengerei sírnak a hasonló mennyiségű benzin után, amely nem cicomás látványával, hanem képességeivel igyekszik magára irányítani a figyelmet. Fogyasztás? Ugyan már, a táblázatban is csak azért adjuk meg, mert így szoktuk...