Az egész történet négy éve kezdődött, amikor Plastik megvette egy megszorult havertól az Opel Calibrát, amely eredetileg nem is igazán tetszett neki. Leállította az apósa garázsába, és tovább járt az agyonspécizett Kadett GSi-jével. De csak beindult az agya, és szépen szétszedegette az autót, arra gondolva, hogy valami majd csak lesz belőle. És láss csodát, lett! Egy év alatt készültek el a műanyagelemek, de nem a lustaság miatt: Plastik csak meló után nyúlt a Calibrához.
 Volt elem, amelyet többször is legyártott, mert az elsőre elkészült nem tetszett neki. Így járt a hátsó szárnnyal, amelyből eredetileg egy kisebbet tervezett a kocsira. Csak azzal igen sután nézett ki a delejül kiszélesített eszköz. Mást kényszerből készített el többször, mint például a tükröt: véletlenül rálépett a kész darabra a műhelyben. Pech!
 A kocsi fotózása közben megkérdeztem, hogy mi műanyag az autón. A válasz: "Inkább azt mondom, hogy mi vas. Csak a két ajtó, a tető és a csomagtérfedél". Lehet, hogy ha bedobnánk a Dunába az autót, az kiúszna a Fekete- tengerig. Már szégyelltem, hogy mennyire szembedícsérem Plastikot, de most újra megteszem, hogy ti is tudjátok! Ennyire szép műanyagmunkával ritkán találkozni. Passzoló ívek, egyenletes vonalak, sehol egy hupli, hullám vagy esetlenség. Ráadásul nagyon szép a forma és a legapróbb részletekig hatoló figyelmesség. Elég ránézni a tanksapkafedélre.
 Spéci munka a nagyon merev motorháztető is a rajta lévő hűtőlevegő-kilépő nyílással, amelynek a trükkje, hogy a rácson át, csukott motorháztetővel is látni a jellegzetes Opel-szelepfedelet. Az első sárvédők alatt nincs vas, a hátsók alatt maradt, de nem sok, mert a szélesítés miatt ki kellett vágni a teljes kerékjárati ívet, és át kellett szabni a doblemezt is. A hátsó szárny három részből áll, a közepe együtt nyílik a csomagtérfedéllel, az oldalai a sárvédőkön maradnak. Persze mit sem érne a tuti műanyagmunka, ha a fényező nem értette volna a szakmáját. De értette. Másfél hónapig készítette elő a kasztnit a fújáshoz, és a tulajjal egyetértésben csak a legdrágább anyagokat használta fel. A felső fedőlakkozás többrétegű. A fújásnak már lassan három éve, mégis karc- és repedésmentes a lakkozás. Egyébként spéci a festék, Mitsubishi-vörös, a narancsosságát a benne lévő UVnarancssárgának köszönheti. Csak hát kevés nappal a Hungaroringen az UV-fény.
 Közben ment a kutatás, hogy mi kerüljön még az autóra. Persze, nagy felnik. A tervekben elöl 8,5×17 colos, hátul 10×17 colos felnik szerepeltek, de még időben figyelmeztették Plastikot, hogy ez a verzió hazateszi az összkerékhajtást. Így elöl-hátul 8,5 col széles felniket hord az autó, szép Borbet darabokat. Azonban pőrén nem lehetett felrakni a kocsira a kerekeket, mert bután néztek volna ki az elöl a gyárihoz képest oldalanként 4, hátul 8 centivel kiszélesített sárvédők alatt. Így előre 3,5 centis, hátra 6,5 centi vastag nyomtávszélesítők kerültek, amelyeket egyedileg gyártatott le a tulaj, speciális alumínium-magnézium- szilícium-ólom ötvözetből. A tőcsavarok 10,9-es német acélból készültek.
 Mindezzel még nem merült ki a futóműtuning. A gyári rugókat és gátlókat Sasch sportszett váltotta fel, amellyel 40 milliméterrel csökkent a hasmagassága az autónak. Ja igen, még egy fontos részlet, a gumik mérete 225/45 R17, a típusuk pedig Fulda Extremo.
 
 A kinézethez illő teljesítményért a motort már egy Németországból származó, új elektronika igazgatja, így a teljesítménye 265 LE, a nyomatéka 385 Nm. A trükk klasszikus, megemelték a benzinnyomást 3-ról 4 barra, valamint a turbónyomást 0,7-ről 1 barra. Az elektronika beszerelése egyszerű sztori volt a légszűrőválasztáshoz képest. Direktszűrők sora vallott szégyent a sok levegőt kérő Calibrában. Végül egy kidóbóember- karnyi izmos K&N darab vált be, amelytől azonban már nem fért el a gyári levegőcső. Ehelyett is műanyagból gyártott egyet Plastik. A kipufogó maradt az eredeti, gyári hetvenes rendszer, csupán a hátsó dobot cserélték Remus sportdobra.
 A dob mellett elektronikus zene is van a kocsiban: Pioneer KEHP 8800R fejegység, Sony CDX 6000 hatcsatornás erősítő, a két ajtóba Pioneer mélyközép, a műszerfalon, új fészekben két csipogó – ezeknek a gyáriak is kialakítottak helyet az ajtóban, de csekély hozzáértéssel. Jutott még a hátsó oldalkárpitokba egy-egy 20 cm-es Pioneer mélyhangszóró, valamint két Atomic mélynyomó a csomagtérbe ültetett szubládába.
 Szóval, elkészült az autó, a Kadett GSi meg ment lapátra. Győzött a turbós, hatgangos, kondis, légzsákos, bőrbelsős Calibra. Apropó belső: eredetileg fekete bőrülésekkel és kárpittal gördült le az autó a futószalagról, azonban egy békés napon Plastik meglátott egy másik Calibrát a nagyon ritka vajszínű bőrbelsővel. Kattogtak a relék a fejében, mert rájött, hogy neki is olyan kell. De honnan? Megkereste hát a vajbőrös vas tulaját, majd hosszú alkudozás után szép pénzt az asztalra téve, megkapta a vágyott színű bőrbelsőt, a magáét meg odaadta cserébe. Így nyerte el szépen a mai formáját az autó.
 Akad más érdekesség is az autó körül. Például a visszapillantó tükrökbe szerelt indexeket Plastic melegítéssel egy négyütemű Trabant tolatólámpájából alakította ki. Ugye mennyit ér a kézügyesség? Ráadásul ezek a lámpák helyzetjelzők is. Indexelés közben pedig felváltva villog a sárga és a fehér fény, így ez utóbbi nem nyomja el az előbbit. Fénytechnika más is került utólag az autóra. Már elkészült a spoilerkészlet és a fényezés is, mikor Plastic ráébredt arra, hogy szeretne egy harmadik féklámpát az autóra. Hogy legyen hol elhelyezni, épített egy kis szárnyat a hátsó szélvédőre. Ebbe kapott fészket a fehér Hella ledsor. A hátsó Lexus lámpáknak is megvan a története: az Ebayen tűntek fel eladásra tavaly januárban, mikor a gyártó csak áprilisra ígérte a szállítást. Plastic 70 000 forintért megvette a hátsó lámpapárt, így valószínűleg az övé volt az első Lexus lámpás Calibra Magyarországon. Ma már nevetve mondja, hogy ha várt volna fél évet, ugyan nem ő lett volna az első, viszont 28 000 forintért megvehette volna a lámpákat. Tehát sok mindent megélt már együtt a Calibra és a tulajdonosa, azonban még messze nincs vége a dalnak. A fotózásra Plastik faragott egy kicsit a hifin, és beépített még egy mélynyomót és egy kondit a csomagtartóba. Továbbá már elkészült és a munkaasztalon várja a gyantát egy új műszerfalburkolat. Ebbe Plastik két fészket is kialakított két kiegészítő műszer számára, amelyeket ideiglenesen a kardánboxba szerelt be – turbónyomás és olajnyomás. Másnak is adna még egy kis munkát, mert folytatná az ablakok fóliázását. A két hátsó oldalsót még a fényezés idején fóliázták le, azóta nem akadt idő begördülni egy fóliáshoz a munka folytatásához. De Plastik szerint lehet, nem is baj, hogy belátnak az autóba: főleg, ha kész lesz az új műszerfal. Így akit érdekel, hogy milyen belül a kívülről feltűnő autó, az legalább kielégítheti a kíváncsiságát. Ha kész lesz, mi is megnézzük, és talán egy oldalon bemutatjuk. Azt is, hogy hogyan készült.