Chokitóból Milka

Nem kérdés, hogy ezzel a modellel vett 180 fokos fordulatot a BMW formai megújulása, de amíg Európában csak bőszen levegő után kapkodtak a meghökkent rajongók, addig Ázsiában és az Egyesült Államokban az autót vásárolták ugyanazzal a lendülettel. Így fordulhatott elő, hogy a hetes - eladásait tekintve, története során először - megelőzte legfőbb riválisát, a Mercedes S-osztályt, és különcsége sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy a szeptemberben érkező csillagos topmodell helyenként a BMW-t kopírozza. Ez pedig nem lehet szimpla véletlen! A finom ráncfelvarráson átesett limuzin továbbra sem a kategória legszebbje, azonban határozottan jobban fest, mint elődje a táskás lámpákkal, illetve a kesze-kusza farral. Persze kinézettől függetlenül a régi hetes is nagyon jó autó volt, de most már nem áll fenn az a dilemma, hogy a megjelenés oltárán kell áldozatot hozni a presztízsért és a kényelemért. A BMW is érzi, hogy zászlóshajója előnyére változott, ezért a régi tulajdonosoknak ún. "facelift csomagot" dobott piacra, amellyel a márkaszervizek pillanatok alatt 2005-ös kinézetű limuzint varázsolnak a testes bálnából - ezek után majd biztosan érdekes lesz a használtpiacra kerülő átalakított járművek sorsa.

Az 504 centi hosszú 750i nyújtott tengelytávval, 750Li néven is létezik, de legyen szó bármelyik változatról, az opcióként rendelhető 20 colos felnik mindenképpen mutatósak rajta. A jócskán peres gumiktól persze nem érdemes túl sok menetkényelmet várni, de sebaj, az elektronikus kütyük erre is tudnak kompenzáló megoldást. Elegáns dolog, hogy az ajtókat nem kell csapkodni, mert mindegyiket halk szervomotor húzza be, a csomagtartó fedele pedig távirányítással is működik.

Knight Rider 2005

Apropó, távirányítás! Az autóra jellemző, hogy átvételkor egyórás ismertetőt tartott a vezérképviselet munkatársa, így többek között azt is megtudtam, hogyan kell trükkösen P-ből N-be rakni a váltót hiba esetén, és miként lehet mechanikusan oldani az amúgy teljesen automata, kormányról is programozható kéziféket. Meglepett, amikor slusszkulcs helyett nemcsak pótkulcsos transzpondert, hanem kiegészítésül nagyobb távirányítót is kaptam, de az állam akkor esett le igazán, amikor a garázsban békésen parkoló, bezárt BMW egyszer csak "magától" beindult. Nyár lévén a távkapcsoló állóhelyzet-hűtésre volt programozva, és mivel több száz méterről is képes kommunikálni az autóval, így például a strand zárása előtt 15 perccel elég megnyomni a gombot, és mire megszárítkozunk, átöltözünk, addigra kellemes hőmérsékletű utastér vár minket.
Mondjuk én nem vagyok strandolós típus, így a hetedik emeleti lakásomból, egy kád vízben pihizve tettem próbára a rendszert - gondolom, az utcán gyanútlanul sétáló járókelők legnagyobb csodálkozására. A klíma tökéletesen működött, a motor halkan, szinte észrevétlenül duruzsolt, de azt már most kijelentem, ha néhány év múlva a következő generációs hetes nem jön fel értem az emeletre, akkor nálam a BMW sok jóra ne számítson. Kíváncsi lettem volna, vajon hány bátor, vállalkozó szellemű egyén merte meghúzni az őrzés nélkülinek tűnő, járó motorú autó kilincsét, de írom ezt éppen azért, mert ebből a szempontból abszolút biztonságos a dolog. Az ajtók nem nyílnak addig, amíg a transzpondert birtokló személy keze hozzá nem ér a kilincshez, tehát a flancosan, önmagában ketyegő BMW-t nem lehet csak úgy ellopni.

Grand Hotel BMW

Megbeszélésre indulva, frissen borotválkozva, öltönyben foglaltam helyet a tikkasztó melegben kellemesre behűtött utastérben, és őszintén szólva elvártam volna, hogy valami inasféle nyissa ki az ajtót, de jelenlegi lakhelyemen sajnos ez nem standard állapot. Az ülésbe huppanva az érzékelők azonnal jelt adtak a memóriában rögzített beállításom felvételére, így a derekamnál finoman átöleltek a felfújódó légpárnák, a kormány is felvette az ideális magasságot, halkan szólt a kedvenc zeném - a hetes indulásra kész állapotban volt. A hatfokozatú váltó karja a kormány mögött található, elég finoman lefelé mozdítani, a kézifék old, és máris kezdetét veszi az Adaptive Drive futóművön való suhanás. Erről azonban majd később, most élvezzük még a 750i nyújtotta szolgáltatásokat.
A cég munkatársa felhívta a figyelmemet, hogy közel sem "fullos" a tesztre kiadott autó, de azért igyekeztek az újságírók kedvében járni. Na, igen, autós zsurnalisztának lenni valóban nem rossz dolog, pláne, ha a vallatásra kapott járgányban többek között lehet tévézni, a tájékozódást (külföldön) DVD-s navigáció segíti, hátul pedig hűtőszekrényes minibár áll az utasok szolgálatában - a kutya fáját, mégis csak kellene ide egy lakáj! A távirányítóval vezérelhető klíma után mi sem természetesebb, hogy minden hátsó ablak elé villanymotorosan lehet árnyékolót húzni, sőt, a főnöki székből - amely a jobb hátsó - minden önállóan is vezérelhető. Mert ha tetszik, ha nem, a hetes bizony sofőrös limuzin, legfeljebb akkor sem éri csalódás a tulajdonost, amikor szabadságra küldi az alkalmazottat, és maga ül a volán mögé.

Driverek

Az autó kezelési könyvét átböngészve annyi hókuszpókusszal kapcsolatos rövidítés fedezhető fel, amellyel külön lexikont is vígan meg lehetne tölteni, így feleslegesnek érzem, hogy messzemenő műszaki orgiát rendezzek. A már említett Adaptive Drive futómű feláras extra, amely magába foglalja a dőlésszabályzóként funkcionáló Dynamic Drive-ot, valamint a körülményekhez igazodó, folyamatosan változó lengéscsillapítást. Az eleve kéttonnás 750i így a sportos gumik ellenére sem fut kényelmetlenül, húzósan vett kanyarban nem billeg, fékezésnél nem bólogat, és a hála a 14 milliméterrel kiszélesített nyomtávnak, elődjénél még biztosabban "fekszik" az úton. Este Dynamic Xenon, azaz kanyarkövető fényszóró világítja meg az utat.

A leváltására ítélt 745i méltó örökébe lépett a 750i, amelynek 367 lóerős V8-asa az utastérből hallgatva csak finoman surrog, ellenben a gázpedál intenzív lenyomására tisztességesen a hátára veszi az üresen is húszmázsás vasat. A százas sprinthez nem kell 6 másodperc sem, 200-210-ig goromba a húzóerő, nyom az üléstámla rendesen, majd a fizika törvényeit igazolva a leszabályozásig már kissé alábbhagy a lendület. A 6-os vagy az X5-ös korábban említett mély brummogása itt tabu, a kipufogó kulturáltan viselkedik, a szélzaj sem tolakodó, de nincs mit ezen csodálkozni, az lenne furcsa, ha nem így lenne.

le style cest lhomme meme"...

Képgaléria itt!

...azaz a stílus maga az ember! Bevallom, az első nap még féltem, hogy a fekete 750i-vel járva kellemetlen szituációkban lesz részem, mert az X5 után úgy éreztem, az emberekben kialakult negatív sztereotípiák nem vetnek majd jó fényt rám. Furcsa, hogy autóban ülve manapság ilyen szempontokra is figyelni kell, de ahogy a sportos SUV esetében, úgy a hetessel is vettem az akadályt. Mondjuk nem esett nehezemre, hogy ne úgy viselkedjek, mintha borotvált lenne a fejem, a gumikat sem csikorgattam, a zenét sem bömböltettem, és lám, jutalom gyanánt még elismerő pillantásokat is szereztem. Persze nem mondom, akadtak, akiknek az arcán ott volt, hogy huszonévesen mi a frászból telik nekem ilyen tankra, de nem ez volt a jellemző, és nem kellett attól tartanom, hogy esetleg emiatt kárt tesznek a kocsiban.

Tény és való, már alapáron is bőven 20 milliót kóstál a 750i, az extrák között mazsolázgatva pedig könnyen elszalad a ló, de mégis azt mondom, aki megengedhet magának egy ilyen álomautót, az ne hagyja ki lehetőséget! Ész vagy érzelem? Mindegy!