Gyerekek! Úgy gondolom, hogy minden tuningszenvedéllyel fertőzött álma, még akkor is ha kézzel lábbal tiltakozik ellene, hogy egyszer egy vadiúj, még szalonszagú autót dönthessen darabokra, hogy utána minden porcikájában tuningolva rakja össze. A szűztuningolás keveseknek adatik meg, Tóth Imre viszont a kevesek közé tartozik. Eddig minden autóján alakított, de munkásságára a koronát ma a színjátszó Opel Speedster teszi fel. Igaz Imre elvan az Opelekkel, de a Speedstert éppen nem az opelsége miatt választotta. Kis nyitott roadstert szeretett volna vásárolni. Minden jelöltet kipróbált, a Honda S2000-et, az MG TF-et, az Audi TT-t és a Speedstert. A fő szempont a vezethetőség és a vezetési élmény volt. Elsőként a TT esett ki. Követte az MG. Maradt a Honda és az Opel. De győzött a kis Lotus származék, mert az S2000-ből már túl sok fut az országban és az Opel még rátesz egy lapáttal az élvezkedés terén is. De Imre Speedstere nem lehetett olyan, mint a másik három (kettő). Így emberünk alig hozta el a szalonból 2001 júniusában a kocsit, egy hét múlva elkezdte az átalakítást. Az Opel jelvények leugrottak, a felniket 18 colosokra cserélte, elöl az eredeti 175-ös helyett 195-ös, hátul 245-ös gumikkal. Igaz így úszósabb lett az Opel orra a kanyarokban, de dögösebb. Felszerelték még a Speedster Turbo hátsó szárnyát, és két kis koptatót előre. A kis utastérben a gyári szövetkárpitot fekete bőrrel váltották fel, majd azt is lecserélték fekete-pirosra. Így ez egy light-os tuning. Imi is érezte, így bújta a netet, ki vállal komolyabb beavatkozást. Egy éve találta meg a Dunaharasztiban dolgozó XXL tuningot – aki beszállítója több nagy német tuningcsapatnak, például a JE-Design-nak. Becsattogott hozzájuk és nyakonöntötte őket a skicceivel. Horváth Gáborral – az XXL csapat feje – az ötletek felét selejtezték, mint megoldhatatlant, de helyükbe jobbakat találtak ki. Például, hogy a tuning ne csak a formáról szóljon, ne rugaszkodjon el teljesen a gyári formától, így ne legyenek testidegenek a felszerelt cuccok. Amellett ne csapják agyon a kocsi jó légellenállási értékét. Végül kialakult a képeken látható szett, amely tényleg egyedi és különleges: csak a két ajtóburkolat maradt eredeti.
 
 Imi nem szerette volna, hogy más is hozzájusson a készlethez, így megvásárolta a szerszámokat. Pedig akad érdeklődő: a nemzetközi Speedster Fun Club tagjai között angol, norvég és svájci Speedsteres is feni rá a fogát. De vissza műhelybe! Imre meg akarta tartani a gyári piros színt, mert egy sportautó legyen piros. XXL Gábor viszont csóválta a fejét, és mint egy kisördög elkezdte a csábítást. Színmintákkal persze. 10-12 kevert Lechler színt mutatott, amelyek közül végül befutott a lila-kék-mályva-arany kombináció. A Lechler felismerte az Opel fújásában rejlő reklám lehetőséget és ingyen vállalták a munkát – az anyagot ki kellett fizetni. Áldottuk az időt, hogy sikerült lefotózni az autót és nyakon csípni az árnyalatokat!
 
 Az új kinézethez azonban nem passzoltak sem a régi felnik, sem a belső design. Csere! Mire kikeményedett a lakk a kasznin, addigra kész lett a bézsszínű full bőrbelső és befutottak az Antera 309 keréktárcsák. Az utóbbiak igazi dögök: előre 8x18, hátulra 10x18 col méretűeket csavaroztak 225/35 R18, illetve 265/35 R18 jelzésű gumikkal. De még mindig elvesztek a kerekek az öblös kerékjáratokban, így elől-hátul oldalanként 30-30 mm vastag nyomtávszélesítő pogácsákat kellett a felnik alá tenni. Körülbelül itt végleg eltemették a gyári futástulajdonságokat, a Speedsternek újra kellett tanulnia járni.
 
 Egyébként már nyáron be akartuk mutatni az autót, de közbejött egy kisebb affér: elszakadt a vezérműlánc, a szelepek belevertek a dugókba, kakukk a motornak. Jöhetett a felújítás és persze akkor már egy alapos tuning is – ez az egyetlen tuningmozzanat, amelyet külső erő indított el. Itt három nevet kell megemlíteni. Lexmaul: új szívósor, új leömlő, hegyes vezérműtengelyek, elektronika és rezonátor (amelytől tiszta boxer-hangja lett a motornak). Whistler racing: átdolgozott hengerfej (nagyobb átömlők, nagyobb szelepfészkek), racing szelepek 9000+ (nem trombita formájú, szuperkönnyű), polírozás mindenhol ahol kell, szinter kuplung és könnyített lendkerék. XXL: egyedi sportkipufogó 2x2 véggel. Most 240 lóerő körül tud a motor, de le fogjuk méretni, így a szegedi show-n már meg tudjuk mondani a frankót. Az eredmény meggyőző: az autó állóról 4,6 másodperc alatt gyorsul 100 km/órára, és 14,2 másodperc múlva eléri a 200 km/óra sebességet. Ráadásul viselkedésében is szimpatikusabb lett az Ecotec motor. Gyári állapotában túráztathatatlan, most ugrik a gázpedál érintésére, felengedésre meg ledobja a fordulatszámot, ahogy kell. Igaz cserébe félévente ki kell cserélni a motortartó bakot, mert versenysportosan egyenetlen az alapjárat. Közben módosítottak a futóművön is. Mivel Imre nem páholyból nézi az autója tuningolását, hanem maga is tevékenyen részt vesz benne és megfogja a villáskulcsot, ha kell, elvitte a rugóstagokat egy esztergályos barátjához. Átalakították a gyári cuccot, így most 40 mm az állítási lehetőség – a gyári szinthez képest 20-20 mm fel és le. Zenét is dobtak a kocsiba. A fejegység Clarion, a hangszórók DLS Magnesium sorozatúak, ezek elég laposak, hogy elférjenek a szűkös helyen. Az ülések mögé, ahová eredetileg a kis vászontetőt lehet összecsomagolva elrakni egy egyedileg épített ládát illesztettek 18 cm-es mélynyomóval. Tehát ilyen most a világ legegyedibb Opel Speedstere! Imi ne add el a gyártóformát!