Furcsa, de a 911 Turbo eszeveszett gyorsasága miatt késem el az esti sajtótájékoztatóról. Mikor 25,5 literes átlagfogyasztással befutunk a szállodába, kollégám elmegy kényelmesen zuhanyozni és öltönyt húzni, én pedig visszakérem a sárga 911 Turbót.

Nappal van, telihold sincs, mégis kezdek átváltozni a farkasemberré a kihalt spanyol országúton. Amúgy nem volnék én állat, de 200-nál leforog a negyedik és aprót tolok a váltón, jobbra-előre. A turbómotor üvölt és másodpercek alatt kivégzi az ötödiket, 252-vel jön felém egy balkanyar.

Az acéltárcsa talán felizzana, de a milliókért rendelhető kerámia még nem világít, csak a szemem akar kiesni, ahogy a tempó 140-re zuhan. Elfér, gáz, megint 200 fölé éSport Chrono Turbo csomag: ez az, amit érdemes beikszelni az autó megrendelésekor. Nem a stopper miatt, hanem a 0,2 baros túltöltéshez, amit Sport módban padlógázzal aktiválhatunk. Az eredendően durva 620 Nm legfeljebb 10 másodpercre felugrik 680-ra és a következő pillanatban elszabadul a gép.
s így tovább.

Rámugrik a horizont és elfelejtek levegőt venni, míg hármasban 150 körül jön a tiltás. Nem tudom felfogni, ami padlógázra történik, megállok és újra rajtolok, hogy megint átélhessem. Létrejött a szertelen függés.

Lehetetlen, hogy a Bugatti Veyronon innen bármi jobban gyorsuljon ennél, de az automata váltós 911 Turbo 3,9 helyett 3,7-et megy százig és 12,8 helyett 12,2 másodpercet kétszázig. Az elektronikus váltóvezérlés összebeszél a motorirányítással és az összkerék-hajtás számítógépével, amire a vezető, a kuplung és a kézi váltó nem képes.